Elérkezett a szentháromnap, melyre egész nagyböjt idején készültünk. Talán minden egyházi év csúcspontja és várva-várt ideje a húsvét, vagyis a virágvasárnappal kezdődő nagyhét, és a húsvét a maga nyolcadával.
Elmélkedés alig képzelhető el zene nélkül, bár sokszor a csend (az igazi csend) mélyebb, mint bármilyen zenei kompozíció. Most, nagypéntek előestéjén Dvořák Stabat Mater című művét ajánljuk az Olvasónak.
Ez valóban ráhangol nagycsütörtök estéjének és nagypénteknek a lényegére. Mennyire vagyunk képesek együttérezni Jézussal és az őt kísérő személyekkel? Nem Isten vagy az Istenember helyébe kell lépnünk... csupán megsiratnunk elesett, bűnös, gyarló, gyönge ember-voltunkat.
Ez a mű teljes mértékig alkalmas erre. Milyenek voltunk? Vannak-e régi bűneink? Mit kell azonnal abbahagynunk? Mivel bántjuk meg állandóan Istent? Mi okoz nekünk fájdalmat mindig? Tudunk-e új emberekké válni? Miért hat meg minket Jézus szenvedéstörténete?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése