Francis Poulenc: Stabat Mater

Poulenc (1899-1963)1950-ben komponálta Stabat Mater című művét. A mű egy szoprán szólistára, vegyeskarra és zenekarra íródott. A szerző első műve ez kórusra és zenekarra. Christian Bernard (fiatalon meghalt zeneszerző) emlékére írta, Requiemként, hiszen alkalmas ez a zene a gyászra is, bár a címe és szövege elsősorban Mária Szent Fia fölötti fájdalmáról és gyászáról szól. 

A művet két hónap alatt írta meg, és sok benne a visszatérő motívum, melyek érzelmi súlypontokat alkotnak. 

Az eredeti (vatikáni) szöveget négy helyen módosította:

- 13. strófa, 1. sor: nem "Fac me tecum, pie, flere" hanem "Fac me vere tecum flere"
- 14. strófa, 2. sor: nem "Et me tibi sociare" hanem "Te libenter sociare"
- 17. strófa, 3. sor: nem "Et cruore Filii" hanem "Ob amorem Filii"
- 18. strófa, 1. sor: nem "Flammis ne urar succensus" hanem "Inflammatus et accensus"

A Stabat Mater himnusz szövegének keletkezése a 13. századra vezethető vissza, Jacopone da Todi-nak (ca.1230-1306) tulajdonítják. A liturgiában a 15. században kezdték használni, szekvenciaként. Ez elbeszéli Szűz Mária fájdalmát és szenvedését. Ma a liturgiában nincs kifejezett szerepe, ám közkedvelt népének is lett belőle, valamint a igen sok zeneszerző komponált zenét a szöveghez: Josquin, Palestrina, Lassus, Alessandro és Domenico Scarlatti, Vivaldi, Pergolesi, Haydn, Rossini, Liszt, Dvořák, Verdi, Szymanowski és Penderecki.
Poulenc 12 részre osztja a himnuszt. Mozgalmas, változatos tempó, olykor alig hallható, fél hangnyi távolságok. A mű indítása meghívja a hallgatót a nyugodt hozzáállásra, a szemlélődő hallgatásra. A kórust és a zenekart többnyire külön kezeli.
Egy évvel halála előtt így írt barátjának: "Lés Ténèbres, Gloria, Stabat Mater. Úgy gondolom, három jól sikerült egyházi mű. Lehet, hogy pár nappal megkímél a purgatóriumtól, ha egyáltalán elkerülöm a pokolba jutást."

Poulenc a mélyen vallásos zeneszerzők közé tartozik. Zenéje nem mindig könnyű a fülnek, ám annál mélyebb érzelmeket, intellektust kíván meg hallgatása. A Stabat Matert hallgatva sokkal mélyebbre tudunk "evezni", sokkal mélyebb réteget tárhatunk fel Krisztus szenvedéstörténetében is, de saját hitéletünkben, életünkben is. Nem marad közömbös a szenvedés, mely fölött sokszor elsiklunk, értelmetlennek titulálva azt. 

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged! Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!