A passió-éneklésről szóló cikkünk előtt fel kell csillantanunk egy hiteles és máig élő egyházzenei irányzatot, mely a bizánci. A magyaroknak különös módon kedves Bizánc, hiszen ne menjünk messzire, Szent László királyunk lánya, (Szent) Piroska, bizánci császárné volt...
A bizánci szertartású görög Egyházban a VI-XV. században énekelt egyszólamú dallamokat jelenti elsősorban a bizánci zene. A Szent Efrém Férfikarnak köszönhetően mára közismertté váltak ezek a dallamok. Üdvözlendő, hogy hűen ápolják több ezer évszázados hagyományukat.
A címként szereplő mondat egy tanulmányból való, melyet Dr. Dimitris E. Conomos írt. Ilyet római katolikus egyházzenésztől is alig hallani, nemhogy vezető személyektől. Hogyne, a közmédia néhány nappal ezelőtti adásában, melyben a katolikus egyháznak szánt időt töltötték ki, a gitáros mise éltetése folyt. Divat? Igen. Az volt. Az volt a kommunizmusban, de jó lenne ezen túllépni, és részt venni a hagyomány ápolásában, melyből, mint igazi és eredeti tőről igaz vesszők és új élet fakadhat.
Hallgassunk meg most egy csodálatos bizánci éneket az egyik nagyböjti vesperásból:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése