Passióéneklés virágvasárnap és nagypénteken; passió a zeneirodalomban. Legnagyobb ünnepünk első szakasza elé - zenei és hitbeli megfontolások.

Amikor elérkezik február, a templomi énekesek a tavaszi programot kezdik el tervezni. Sajnos nagyheti szertartásaink tele vannak hibákkal, oda nem figyeléssel, ami a szétszórtságból fakad. Hiába tart négy vagy két filiában a plébános szertartást, ha nem tudja egyiket sem átélni kellő hittel. A nagyhétnek nem az a lényege, hogy mindenki legyen valamiféle előadáson, meg hallgasson beszédet, és esetleg énekeljék el a passiót. Mert hát az a lényeg! Igen, Bach számára talán akkor lényegi kérdés volt, hogy a koráldallamokat hová helyezi, és a különféle szerepeknek milyen zenei alapot ad. Viszont ma, hazánk valamelyik (találomra) templomába betérve, sajnos negatív tapasztalatok születnek. Azt kell mondani, hogy kár mindenféle dicsérendő és tisztelendő erőfeszítés és készület, ha a kakas különb módon szólalna meg a passióban, mint Péter... Persze hol találunk derék férfit, aki képes lenne Péter apostol, Werner atya által megkomponált szerepét előadni? 

Nos, van mit írnunk most is. Egy tapasztalt kórus már nagyböjtöt megelőzve elkezdi a felkészülést. Szemlét tart, hogy mi vár rá a nyári szünetig, és tematizálva elkezdi a felkészülést. Elosztja a karnagy a szólistákat, a virágvasárnapi (nehezebb) passió turba részeit pedig elkezdik gyakorolni. Onnantól egészen az előadás napjáig gyakorolni kell, vagyis ébren kell tartani. Nem lehet sutba dobni, hogy már tudjuk. Talán sántít ez a hasonlat is, de az ember, amikor megtanul beszélni, nem hallgat el utána több évre... Ébren kell tartani, mert a virágvasárnapi passió háromévente váltakozik. A nagypénteki János-passió állandó. Minden évben az van. Ezért könnyebben gyakorolható. Az a kórus, ahol heti két próba van, felváltva gyakorolja a passiókat. Egyik nap a vasárnapit, másik nap a péntekit. Kihagyni nem érdemes, főleg egy amatőr kórusban. 

Sajnos a szép éneklés elé került mint szempont az idő. Mivel a pap az egyházközség vezetője (liturgikus szempontból főleg), ezért minden neki van alárendelve. Főleg azért, mert ideje be van osztva a több misézőhely miatt. Ha csak egy helyen van teljes virágvasárnapi szertartás, az üdvösebb, mint itt is-ott is belekapni, és végül semmit nem csinálni szépen, méltó módon. Az olvasmányok és evangéliumok rendszerint már a rövidebb formában hangzanak el...

Virágvasárnap a zsinat utáni reform óta (előtte sem volt hosszabb) meglehetősen karcsú. Amit mindenféleképp elvégez a szertartást vezető (pápa, püspök, pap), az az ágak megszentelése, evangélium és az ágakkal való bevonulás. Ez különösebben nem nyújtja a mise hosszúságát, mert bűnbánati rész itt már nincs. Tehát egyedül a passió éneklése "nyújt" a misén. 

A lényegi kérdés itt is az, hogy mennyi időt szánunk Istenre? Persze ki hallgatna szívesen fél órán keresztül hamis éneklést, enyhén ittas Pilátus-félék kajabálását? Viszont érdemes belegondolni a zeneszerzők által komponált passiók világába...

Klasszikus és igen gyakran (minden évben) előadott passió a Bach-féle. Mellé tartozik a Stabat Materek sokasága, vagy például Liszt Via crucis-a. Ezek nélkül nincs nagyböjt. 

Azért említsünk meg egy kicsit ide tartozó műfajt is, a keresztutat. Hiszen az is passió. A legális egyházi énekek gyűjteményében egy változat található keresztútkor való éneklésre: "Szívünk, lelkünk most kitárjuk." Sem az Éneklő Egyházban található nem használatos - csak azért, mert Éneklő Egyház, sem pedig egyéb dallamok. Esetleg a helyi plébános elfogad néhány használható dallamot. Aktív fiatalok gitárt ragadnak kezükbe, tövist raknak barátjuk fejére, köntöst a másikra, és elindulnak a hegyoldalon. Jó dolog megjeleníteni, feleleveníteni Jézus szenvedését, de törekedjünk a mélységre. Az a lelki és pszichikai mélység, melyet egy Bach-passió hangszerelése tükröz, soha nem fog visszaadni egy gitár. 

Bach zenéje olyan mélységekbe hat, amire ilyenkor a keresztény léleknek szüksége van. A liturgia nagyböjtben nemhogy a hangszerek használatát, hanem még az orgonáét is korlátozza, szinte tiltja. Nagycsütörtökön a Rómába zarándokló harangokkal együtt az orgonasípok is elhallgatnak. Nagypéntek misztériumába mégis ez a jól hangszerelt mű, a Bach-passió (bármelyik) képes bevezetni minket. Persze ezt a liturgián kívül tesszük meg, hiszen a liturgia ilyenkor nem engedheti meg a koncertszerűséget.
Nagyböjt vasárnapjain jó, ha megszólaltatunk egy-egy komolyabb művet: Kodály Stabat Matere, Pergolesi művei, vagy Bach-kantáták... Elég ilyenkor egy szólista és mellé halk orgonakíséret, vagy egy fájdalmas hegedűszó...
Térjünk vissza a két passió-éneklésre. Valljuk meg, még talpraesett kórusokban is hiányt szenvedünk ilyenkor a megfelelő szólistákban. Aztán jönnek a kifogások: én nem leszek itthon, és pénteken nem jövök, én vasárnap, nekem előbb el kell mennem, stb... Igen valahogy őket nem érintette meg a jézusi hívás, miszerint hagyjuk már a földi dolgokat..., legalább ilyenkor. Két nap a 365-ből, amikor igazán csak Istenre kéne figyelnünk, és rá áldozni szinte minden percünket. Ez a két nap komoly készületet igényel. Jó, ha a kórus lelkileg is felkészül - máshogy fog megszólalni.
Meg kell említeni a kritikát, de nem leszólásként. Sajnos az a szemléletmód uralkodik ma, hogy "ha nincs ló, jó a szamár is". Nem. Nem jó. Ha nincs megfelelő énekes, ne adjuk elő. Miért érezné át a megváltás misztériumát a padban ülő hívő, amikor a kórusról majd' leszédülő nyolcvan éves "Péter" felkiált: "Neeem vagyok!" Vagy a kopott basszbariton "Jézus": "Szoomjúhozom." Miért kellene ettől lelki élménynek lenni? Egyáltalán nem következik be. És Werner atya tehetsége ide-oda, ma nem alkalmas ez a fajta passió a templomi éneklésre. Ügyes karnagyok megoldják transzponálással, de azt sem lehet a végletekig, hiszen Jézus és Péter közt több mint egy oktáv tátong...
Hazánk egyik katedrálisában a szolgáló szerepéből csak egy halvány, igen magas hangot lehetett hallani. Itt a káptalannal együtt fakadt mosolyra a kórus. Méltó ez nagypéntekhez?
Sajnos olyan helyek is vannak, ahol a felolvasást választják, még mielőtt kipróbálnánk énektehetségüket. "Nekünk ez úgysem megy...", és a szentélybe felállnak, majd felolvassák a szerepeket az énekes könyvből.
Siralmas tehát hazai passió-éneklésünk. Figyeljük majd meg két-három hét múlva (három hét múlva már "Surrexit!").
Mindenkinek megvannak a saját tapasztalatai minden bizonnyal. Viszont ne menjünk bele olyan verziók előadásába, amely inkább méltatlansághoz vezet, mintsem a megváltás misztériumának teljes átéléséhez.

A YouTube keresőjébe csak annyit írtunk be: "passió". Íme, ezeket találtuk:

És ami talán méltó is:

Csupán annyit szeretnénk, ha ismét átgondolnánk, hogyan tovább. Mi lenne az, ami a valóban méltó ünneplést szolgálná?