Ez most egy télkezdő zeneszó, Robert Schumanntól a Kinderszenen. 1838 márciusában így írt Schumann Clarának: „... Rájöttem, hogy semmi
nem ad jobban szárnyakat a képzeletnek, mint a feszültség, a vágyakozás
valami után, ez történt mostanában is, miközben leveledre vártam, egész
kötetre valót komponáltam - csodálatosat, bolondosat, ünnepélyeset -,
csak nézel majd, ha egyszer eljátszod... Örömet lelsz majd bennük, de
természetesen feledned kell virtuóz mivoltodat... Minden látható itt,
könnyűek, mint a buborék..."
A zenét hallgatva igazi decemberi hangulatunk támad, álmodozni kezdünk...
